Brilliáns pálinka-kóstoló

A tegnap estém igen kellemesen telt, hiszen a Brill Pálinkaház nem kevesebb mint 9 (!) igen finom nedűjét kóstolhattam végig barátaimmal, volt amelyikből még vissza is kóstoltunk a végén. Ki a fene gondolta volna, hogy így bírjuk a piát...:-)))

Azt hiszem nem én vagyok az egyedüli, aki eddig csak igen keveset hallottam a Brill pálinkákról - viszont nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ebbéli hiányosságomat sikerült pótolnom!

Köszönet érte házigazdáinkon kívül drága feleségemnek is, aki vállalta, hogy egy ilyen este után hazafuvaroz minket! Na de végülis be sem rúgtunk igazán...:-)

A program egyébként a szekszárdi Borkultúra Szabadegyetem rendszeres havi össze-jöveteleinek egyike volt:  
http://igyk.pte.hu/files/tiny_mce/File/boregyetem/BSZEmeghivo_20120111.pdf.  

Irigykedve láttam, hogy a társaság nagy része már igen otthonosan érezte itt magát, valószínűleg a sokadik ilyen szeánszon sajátítja el a kulturált alkohol-fogyasztás rejtelmeit... A színvonalas szervezés nagy hozzáértésről tanúskodott. A kóstolók között annak rendje és módja szerint ásványvízzel és frissen sütött chiabatta-falatkákkal semlegesíthettük az ízeket és fojthattuk le némiképp ezt a nem kevés alkohol-mennyiséget. Sőt a poharaink elöblítéséhez - mivel ezek a pálinkák elég intenzív illatanyaggal rendelkeztek - külön kancsó víz állt rendelkezésünkre.

A Brill Pálinkaház alapvetően családi vállalkozás, ám a Krizl Edit és Nagy Attila alkotta páros hozzáértésének köszönhetően harci (értsd a Tolna megyei Harc községi) manufaktúrájukban már több mint 50 féle kiváló pálinka és párlat készül - megannyi hazai és nemzetközi díjat bezsebelve. 

Ezen az estén 4 fajta szőlő és törkölypálinkát, majd 4 különböző gyümölcspálinkát, legvégül egy céklapárlatot (igen, jól olvasod!) volt alkalmunk végig-kóstolni. 

No de menjünk csak szépen, sorban! Némi bemutatkozás és a pálinka-készítés alaprejtelmeinek ismertetésével kezdődött a program, majd 2 hibás illatmintát is kielemezve egész hamar a lovak közé csaptunk és megkezdtük az italok módszeres végig kóstolását. Az ízek és illatok közötti eligazodásban élvezetes útmutatást kaptunk Petzold Attila sommeliertől.

Tudtátok például, hogy amíg a borok pohárban történő megforgatása, "lögybölése" jobban kihozza az illatukat, addig ezt a pálinkákkal nem javallott csinálni?! Ezeket minél jobban összerázzuk ugyanis, annál gyorsabban elillannak a finom illatanyagok és előtérbe kerül az alkohol. Szóval csak finoman, óvatosan forgassuk meg inkább!

Szinte épp úgy, mint sok hagyományos borkóstolón - itt is egy finom, friss Irsai Olivérrel kezdtük a kóstolást, csakhogy ez itt egy visszafogottan illatozó szőlőpálinka formájában jelent meg. 2010-es évjárat, színében teljesen transzparens, ízeiben könnyed, az édes és citrusos elemeket rendkívül jó arányban elegyítő itókát ízlelhettünk meg. Kezdésnek nem is lehetett volna jobb választás! Nálam igazából már ekkor tudatosult, hogy ettől az estétől sokkal többet fogok kapni, mint  amit reméltem...

Nekem már ez az első próba is igencsak csípte a nyelvem hegyét, de a további kóstolások után egyenesen meg mertem volna esküdni rá, hogy legalább 50%-os harapós itókákkal volt dolgunk. Ehhez képest házigazdáink biztosítottak róla, hogy az összes gyümölcs-pálinkájuk mindössze 40 %-os alkohol tartalmú. Csalóka dolog hát ez kérem szépen!!!

Másodikként egy 2007-es Kékfrankos szőlőpálinka következett. Na ne gondolja senki, hogy ez hasonlóképp piros, mit a bor változata! Kissé talán opálosabb, érettebb, de azért ez is szinte víztiszta színű volt mint az előző tétel. Ízében zártabb, kissé az olajos magvak is érződtek.

A harmadik tétellel áttértünk a törkölypálinkák világába. Ugyanezt az olaszoknál grappának neveznék... Ami a szőlészeknek melléktermék, az a pálinkafőzőknek kiváló alapanyag... Erről már ez a 2007-es Cserszegi fűszeres törkölypálinka is tökéletesen meggyőzött. Ez is szinte teljesen színtelen, de már kissé testesebb, olajosabb, a pohár falán szépen, lassan folyik. Citrusos ízvilág, a lime-ot határozottan kiérezni belőle, emellett érdekes módon az Earl grey tea juthat még eszünkbe az italt lassan kortyolgatva.

A negyedik "fogás" egy igazi nagyágyú volt, egy 2004-es, már a csúcsformáját mutató, több évig fahordóban is érlelt Cabernet franc törkölypálinka. Már a színe is csodálatos: mélysárga borostyánszínű, sűrűn folyó, olajos, lassan, méltósággal csurog le a pohár falán. Ízében a whisky, aztán egész erőteljes konyak jelleg tűnik elő (no nem akármilyen, afféle Armagnac), majd némi diós, sőt igazi diós tészta illatot éreztem. Pár kóstolással később újra beleszagolva a pohárba egészen jól kivehető fügeillat, némi mazsola, sőt dohánylevél illata érződik. 

Ezzel véget ért a szőlőből készített pálinkák sora - és nekem - aki eddig nem igazán rajongtam a törkölypálinkákért - mostanra teljesen megváltozott a véleményem ezekkel a párlatokkal kapcsolatban. 

Ezután biztosan gyakrabban megízlelem ezeket a pálinkákat is! Áttértünk hát a gyümölcspálinkákra, mindjárt egy 2009-es gönci magyar kajszibarack pálinkával kezdve ezt a sort. Nekem ez lett a kedvencem. Gyönyörű víztiszta szín, könnyed, mégis igazi, savanykás kajsziillat. Ízében telt, kajszilekvárt idéző, Magyarország déli részéről származó gyümölcsből érlelt, igazán kedvemre való itókát kóstolhattam. Később némi kesernyés mag-íz is előtűnik, de nem kellemetlen módon.

A hatodik feladat egy 2008-as besztercei szilvapálinka megízlelése volt. Némileg tört, de egészen világos színű. Nekem itt nem érződött annyira egyértelmű szilvaillat, de hát nem is nagyon ettem még igazi besztercei szilvát... Állítólag markáns különbség van a különféle szilvafajták ízében. Megízlelve kellemesen telt, a szilva íze is jobban előtűnt már, némi mentás, sőt kék virágokra emlékeztető aromákkal kiegészülve.

Hetedikként egy piros vilmoskörte pálinka érkezett, friss, 2010-es évjárattal. Még talán kissé kevéssé összeállt, némi nyerseséget mutató, pályája felfelé ívelő szakaszában járó párlat volt ez, de kis időt hagyva a pohárban szépen kinyílt az illata, jól érezhető héjzamattal, később ízében az édes, grízes körte jött elő. A sommelier szerint a frissen felszelt champion gomba illata is kiérződik belőle, de bevallom ezt én nem tudtam már hova tenni...

Utolsó gyümölcspálinkánk megint csak nem akármilyen volt, egy 2009-es fekete ribizli pálinka érkezett. Törtfehér színű, a pohár falán ez is szép olajos nyomot hagyó, illatában is gyönyörűen a fekete ribizlit idéző tétel volt. Ízében különböző fűszerek (ánizs, édesgyökér) és némi kesernyésség volt kiérezhető.

És ezután jött a "bónusz": a céklapárlat. A Brillnél már egy ideje kísérleteznek különböző zöldségekből alkoholos párlatok előállításával, így pl. spárga, medvehagyma vagy sárgarépa párlatok is készülnek. Végülis mindenből lehet alkoholt előállítani, amiben legalább egy gramm cukor van. Ez a 2010-es céklapárlat 46%-os alkoholtartalommal egészen meglepően iható volt. Na azért nem hiszem, hogy ezután átszokom a zöldségpárlatokra, de végülis néha belefér egy kis változatosság. Színe meglepően tiszta, semmi lilaság, illatában a földet juttatta eszünkbe és a marharépát. Ízében tisztán érződik a céklaíz, mindemellett mintha a földbe harapna az ember. Különösen olyan országokban, ahol kedvelik a céklás ételeket - ez kitűnő kísérőjük lehet. 

Itt aztán véget is ért a hivatalos program, de azért levezetésként még lecsúszott 1-2 visszakóstolás a készlet erejéig... Nekem talán a kajszi tetszett a legjobban, a körtére meg nem emlékeztem eléggé, ezért ezekkel bizony tettem még egy próbát...:-))) 

De a végén még a kedves felszolgáló hölgyek is lazultak egy kicsit, még nekik is maradt mit megkóstolniuk...:-) 

El kell mondanom, hogy a Brill Pálinkaház igen nagyot nőtt a szememben! Mindegyik megkóstolt tétel teljesítette, sőt felülmúlta az elvárásomat! Ízesek, illatosak, nagyon egyben vannak. Aki megnézi a honlapjukat, az láthatja, hogy még ennél is több izgalmas tétel vár ott további kóstolásra...

Mi ennyi pálinka ledöntése után sürgős szükségét éreztük némi étel magunkhoz vételének, és itt semmiképp sem valami könnyű salátára gondoltunk. Szerencsénk volt ezzel is, feleségeink "begyűjtése" után - akik inkább egy teázásra szavaztak nagyon helyesen, hiszen különben ki vitt volna haza minket?:-)) - a szekszárdi Yankee Pubra esett a választásunk, ahol hamisítatlan Western-hangulat fogadott, amihez stílusosan jóféle amerikai étkeket is kínáltak. Hál' Istennek itt már száműzték a hamutartókat, így talán nem csak az elfogyasztott pálinkák okán éreztük igen kellemesnek a légkört. Az ételekkel is elégedettek voltunk, bár elég sokára jött ki velük a pincér, de közvetlen stílusa és a viszonylag szolid árak ezt könnyen feledtették. Na erről most többet nem regélek, talán majd legközelebb...

Mert remélem lesz legközelebb, mondjuk egy hónap múlva, ugyanígy... Akkor például majd a mátrai fiatal borászok mutatkoznak be a Borkultúra Szabadegyetem szervezésében. 

Végre egy olyan képzési forma, amit minden "tanonc" maradéktalanul élvez...:-)))