John Bull Pub - Szeged

Tudom, kicsit eltűntem...
Röviden: építkeztem.
De most már beköltöztünk, itt vagyok megint...

Egyik kedvenc éttermemet szeretném most bemutatni. A Szeged belvárosában található John Bull Pubban nem most fordultam meg először. Szívesen térek ide mindig vissza, hiszen évszakhoz illő specialitások, mindig újabb étel"varázslatok" teszik színessé az amúgyis igen változatos étlapot. 

Mikor a bemutatását próbáltam megfogalmazni, először az jutott eszembe, hogy kissé eklektikus, de valójában ez nem a stílusára, hanem arra vonatkozik, hogy vannak boxok, szabadon álló asztalok, nagyobb "szeparék", kicsit mintha egyszerre lenne kávézó, elegáns kocsma és étterem, sőt pinceborozója is van. Ugyanakkor a kimondottan klasszikus stílus fölött most már ott villódznak a nagy plazmaképernyők, ahol folyamatosan sportcsatornák műsorait nézhetjük.

Szívesen ülök ki az étterem teraszára, ahol közben elnézegethetem az utcai jövést-menést, de most a 35 fokos hőség beűzött a kényelmes és jól klimatizált belső részbe.

Éhes voltam már kora délutánra, így bevállaltam elsőnek egy "Korianderes sajtlevest vegyes sajtokból, mandulaolajjal pirított tökmaggal", mégpedig cipóban szervírozva. Szerintem ez a krémleves nagyon jól passzol a cipóhoz, amit meg imádok "tányérként". Erről mindig Mátyás király juhászának a "kanala" jut eszembe, amikoris elfelejtettek neki a tányér mellé evőeszközt is szervírozni és igen találékonyan a kenyér héjával kanalazta ki az ételt... A cipó kellően megpirítva, hasonlóképp a tökmagok is, amik igen jól kiegészítették az ízletes sajtokból összeállított krémlevest. Ízeiben a koriander, füstölt és talán még a kékpenészes sajt ízei is elegyedtek nem agresszív, de erőteljes ízkompozíciót alkotva. Sajtlevesből soha rosszabbat!

Főételként egy tartalmas salátát választottam - tudván, hogy a desszertet sem vagyok hajlandó kihagyni. A "Főszakács salátája" friss zöldségekkel, sajt szeletekkel, főtt tojás karikákkal (nekem ez igen bejön a salátáknál és szendvicseknél), sonkával, grillezett pulyka- és bélszíncsíkokkal, külön kis tálkákban tálalt Roquefort- és francia salátadresszinggel. Ha jól belegondolok, akár meg is fordíthattam volna a leves és saláta sorrendjét... Ez tényleg tartalmas saláta. nagyon jó a kétféle hús párosítása, a sonkát igazából mellettük eléggé fölöslegesnek éreztem, teljesen háttérbe szorult. Nekem talán a paprika nem jött be annyira - csak azért, mert salátákban nem annyira kedvelem. Ha helyette valamiféle leveles saláta is került volna ebbe a fogásba, akkor nekem még jobban tetszett volna. Különösen azzal a finom Roquefortos dresszinggel, ami valóban kékpenészes sajt felhasználásával készült és tökéletes kiegészítője volt a húsok és zöldségek kavalkádjának. A sajtot nem rezelték rá a szokásos módon a salátára, hanem a képen látható szeletekben volt odatéve, de mivel a többi alkotórész sem volt túl apróra vágva, ezért nagyon jó volt így enni a hússzeletkék mellé.

Na és a desszert! "Belga csokoládékrém brulée kandírozott naranccsal". Mmmm! Ezt már hosszabb gondolkodás nélkül választottam, hiszen korábban már kipróbáltam és igen bejött. Persze csak az kóstolja meg, aki szereti a töményebb gyönyöröket, mert ez nem az a habos, könnyű desszert. De az a csokoládékrém! Nagyon csokis, nem túl édes, pont kellően krémes, majdnem mint egy trüffelkrém. Tetején pedig az isteni ropogós kandírozott narancsforgácsokkal... Imádom, ahogy a narancs savanykás íze ellensúlyozza a krém édeskésségét! És a tálalása is nagyon rendben van! Méltó megkoronázása volt ennek az ételsornak.

Egy ilyen étteremnél idén már talán nem is kell azon csodálkozni, hogy kapható volt mindemellé igazi citromos limonádé, annak rendje és módja szerint teletömve jégkockákkal és citrom-limedarabokkal. Nálam üdítőből nyáron ez volt a sláger, amerre jártam, lehetőleg mindenhol ezt kértem - és szinte mindenhol tudnak is mostanában szolgálni vele.

Nos valami hasonlóra számíthat mindenki, aki ide betér - és mellé gyors és figyelmes kiszolgálást kapunk. Pénzről pedig úriember nem beszél... 

Crystal Étterem, Pécs

Ma egy kellemes, modern étterembe mentünk el párommal ebédelni. Pécs belvárosában, a várfal "árnyékában" (Citrom utca) található Crystal Éttermet próbáltuk ki. Igazából nem először voltunk már itt (hanem másodszor:-) ). Épp azért választottuk, mert korábban is ízlett az itteni koszt. Most sem csalódtunk.

Az étterem modern, alapvetően minimalista stílusjegyeket hordoz, a személyzet is fiatal, közvetlen, készséges. Én magamban leginkább olaszos étteremnek tartom - bár ezt ők nem mondják -, de talán azért érzem így, mert az étlapon sok finom tésztafélét és egyéb olaszos jellegű fogást véltem felfedezni. A választék igen széles, az is nyugodtan választhatja, aki nem annyira az olasz konyha híve!

Ma is igen hideg volt mifelénk, ráadásul a Nagyposta előtti téren elég rendesen fújt a szél is, míg a páromat vártam, szóval nem volt kérdés, hogy egy finom forró levessel kezdünk. Én Marhahúslevest választottam "gazdagon", Edit viszont az Olasz zöldséglevesre szavazott Grana padano sajttal, bazsalikommal. Mindketten elégedettek voltunk a választásunkkal. A levesem kellően meleg volt, bőséges adag is volt, gusztusosan volt tálalva és tényleg gazdagon volt benne minden... Nagyon finom, igazi húsleves íze volt. A marhahúsból jutott bele bőven, elegánsan, kockára vágva, tökéletesen megfőve. De nem hiányzott belőle a tészta és a finom zöldségek sem, természetesen tálalás előtt üde, zöld petrezselyemmel megszórva... Én igazából jól is laktam vele. (Meg is mutatnám, milyen guszta volt - de fura mód eltűnt a gépemről a fotója!:-( )

A zöldségleves is annyira guszta volt, hogy abba is belekóstoltam. Kissé paradicsomos, de nem paradicsomleves, elég sok borsóval, de nem borsóleves, mindenféle egyéb zöldségekkel teli, nagyon kellemes összhangot alkotva. Én nem vagyok oda a zöldséglevesekért, mert általában nem tartom őket olyan ízletesnek, mint amiben hús is főtt, de ennél a levesnél nem volt hiányérzetem.

Főételként megint valami olyasmit választottam, amit nem is nagyon szabadna ennem... "Csirkemell csíkok póréhagymával, Dijoni mustárral, gratinírozott burgonyával". Persze hogy a póréhagymára izgultam rá...:-) A laikusságomról csak annyit, hogy első pillanatban azt hittem, nem is azt kaptam, amit rendeltem... A második pillanat sem sokban különbözött az elsőtől - azt hittem a szószban van a köret és a köret rejti a csirkehusit - de persze megint tévedtem. Könnyebb lett volna a dolgom, ha tudom, milyen is az a gratinírozott burgonya - de eddig nem tudtam. Te tudod? 

Szóval ez olyasmi, hogy a krumplit felszeletelik jóformán chips vékonyságúra, kis dinsztelt hagymával, paradicsomszósszal, sóval, borssal, miegymással alaposan befűszerezik, utána egymásra rétegezik, majd tejjel leöntik és úgy sütik meg - kissé hasonlóan, mint a rakott krumplit. Ha kész, akkor gyönyörűen összeáll, összesül (vagy inkább fől?). No hát én ezt eddig még sosem kóstoltam, de teljesen rendben volt, a teteje gyönyörűen megpirult, szépen lehetett szeletelni, finom volt.

A csirkecsíkokból is jutott bőven, kicsit hagytam is a végén, mert nem bírtam már szusszal. És a póréhagyma sem maradt ki belőle, ami friss, roppanós volt, mégsem olyan intenzív hagyma illatú. Amiből meg aztán végképp bőven jutott a húsra, az a Dijoni mustár - illetve inkább egy abból készített talán tejszínes szósz. Ez érzésem szerint kicsit sok is volt, szerintem a harmada is elég lett volna hozzá, mert igen markáns mustáros-tormás íze van, gyakorlatilag minden más ízt elnyomott. Azért nem gondolnám, hogy ez direkt volt, de mindenesetre itt valószínű igaz lehetne az a mondás, hogy a kevesebb néha több... Még akkor is, ha alapvetően szeretem, mikor a csípős torma hatását a tarkómon is érzem...:-) 

A fotóm sajnos se nem éles, se nem szép - pedig ezt is hatalmas tányéron, gusztusosan tálalták és a porció is igen laktatónak bizonyult. Az az igazság, hogy olyan ciki egy étteremben ilyen fotókat készíteni... Mindig a Louis de Funes egyik híres filmje jut eszembe ilyenkor, amiben egy híres étterem-kritikust játszik (asszem az a címe, hogy "Szárnyát vagy combját") és mindenféle körmönfont módon gyűjti be az ételmintákat... De hát egy ilyen beszámoló mégiscsak így illusztrálva teljes, nem?!

Edit - a párom - Rostonsült pulykamellet evett akácmézes idénygyümölcsökkel, burgonyapürével. Igen dicsérte és kivételesen az egészet bepuszilta. A gyümölcsök (körte és almaszeletek) akácmézzel enyhén megpárolva, de nem annyira, hogy szétessenek, a pulykamell jól átsült, ám nem túl száraz és csak éppen kicsit fűszerezve, a krumplipüréhez meg talán egy kis apróra vágott petrezselymet kevertek, ami nekem igen tetszett benne. Nem véletlenül fogyott el az összes...:-)

Természetesen a desszertre nem maradt energiánk, de azért rákérdeztünk, mert igen titokzatosan csak annyi szerepel az étlapon, hogy "Napi ajánlat". No ez egy házi készítésű kakaós szelet lenne 60%-os kakaóból... Talán legközelebb kellene egy kis helyet hagyni neki...

Ezt az éttermet nem most kerestük fel utoljára! Olyan bőséges az étlapon szereplő választék, hogy még jópárszor meglátogathatjuk anélkül, hogy ugyanazokat az ételeket kóstolnánk... Jó szívvel ajánlom másoknak is!

Tettye Vendéglő Pécs

Pécs talán legpatinásabb de mindenképp egyik legjobb éttermébe látogattunk el a családdal hétvégén, anyósom 66. születésnapját ily módon is megünnepelvén. Ha ide megyünk, mindig biztosra megyünk! Egy étterem, ami még ebben az ínséges időben is mindig megtelik délidőben... Igényes környezet, gyors és figyelmes kiszolgálás és természetesen igen finom étkek, kicsit svábos repertoárral. Ráadásul a megújult Tettyén, a régi püspöki palotával és egy gyönyörűen felújított parkkal szemközt, égbe nyúló sziklák árnyékában, ahol ebéd után még egy kellemes séta is tehető a parkban és a Havihegyi templomhoz kiépített szép új sétányon. Na nem feltétlenül most, a fagyos hidegben, szélben, szemerkélő esőben - de tavasszal-nyáron-ősszel - mindig megvan ennek a helynek a maga szépsége.

Magamról azt is elmondhatom, hogy volt szerencsém egyszer együtt "szalonnázni" a Tettye étterem tulajdonosával, Maszler úrral és munkatársaival - akik ennek köszönhetően azóta is ismerősként üdvözölnek, mikor náluk járok. Ennek csak annyiban van jelentősége, hogy itt a személyzet is évek, sőt évtizedek óta ugyanaz a jól bevált gárda, akik meg tudják jegyezni ki, mit és hogyan kért és szorgalmasan,  szaporán, hibátlanul teszik a dolgukat.

Előételnek "Citromos borjúragúlevest" kértem, ami kissé savanykásabb volt, mint amit vártam - de végülis azért citromos... Így aztán mindjárt tökéletesen rendben volt persze az a pohárka villányi Fontányi Borászatból származó, kimérve kapható rozé is, amit előtte-utána elkortyolgattam és elsőre szintén kissé savasnak tűnt. A levesben finom, tökéletesen megfőtt borjúhús-kockácskák és azok a jópofa svábos gombóckák igazán ízletesek voltak.

A főétellel most megpróbáltam visszafogni magam - tudván, hogy nem akármilyen desszert is vár utána még ránk - és egy előételként kínált salátát választottam: "Csirkefalatkák szezámmagos bundában, mandarinos zöldsalátaágyon".

Talán nem látszik olyan soknak, de egy rendes, nagy tálon tálalták és bizony tökéletesen jól laktam vele. Bőven mért finom, frissen sült csibefalatkák kellemes, joghurtos öntettel meglocsolt zöldsalátán és mellé a kis mandaringerezdek... Nem is értem, hogyan tudták azokat olyan tökéletesen "lemezteleníteni"?! Merthogy még az is hibátlan volt! Én is megpróbáltam itthon lefejteni a gerezdek külső hártyáját, de teljesen felsültem vele...:-( Ízletes, könnyű és laktató volt, a tálalás pedig igazán tetszetős - így még lefotózni sem felejtettem el!

Családom többi tagja is szépen eltüntette a kiválasztott étkeket, pl. a Házias húsleveseket, a Mediterrán csirkemellet steakburgonyával, a Rántott pontyszeletet tartármártással, stb. A nagymama ugyan nem bírt magával és "desszertként" még egy fél adag túrós csuszát is rendelt, de ezt persze már be kellett csomagoltatnunk - gondolom vacsorára vagy akár másnap ebédre is igen jó volt az még...
Aki ide betér, nyugodtan kipróbálhatja az igazi svábos, magyaros ételeket! Igen finoman készítik el a libamájat is, és a vadhúsos ételekből is a legjobbat kapja az ember... A desszertek közül pedig a rétesüket feltétlenül kóstolják meg! Mondom no, itt nem ért még csalódás! Jah, és ahol ők biztosítják a cateringet - mert ilyesmit is tudnak akár sok száz emberre is első osztályon nyújtani -, ott biztosra vehető, hogy nem tudnak eleget rendelni, minden el fog fogyni!

A desszertet viszont már a nagymamánál fogyasztottuk el - jó is volt közben egy kis séta a Magaslati úton... Az ugyanis egy Kirsch torta volt, természetesen a pécsi Magda cukrászdából rendeltük. Ebben szintén nem csalódhattunk, hiszen régi kedvencünk. Most is friss volt és tökéletes - meggyzselével, nem túl édes csokikrém és tejszínhab gusztusos változatosságával. Egy jól sikerült ebéd tökéletes befejezése. Egészségünkre!

 

Szőlőskert Étterem Nagykanizsa

Ma a nagykanizsai Szőlőskert Étterembe csaltam el egyik üzleti partneremet ebédelni.

Ez az étterem régi kedvencem, igényes és változatos konyhája van. Magyaros jellegű, de azért mindenki találhat kedvére való fogást. Most pl. - a disznóölések időszakában - külön "malacos" ételsort is kínálnak a kocsonyától a disznótorosig.

Italnak most is Spécit választottam és elégedetten konstatáltam, hogy nem kellett bővebben kifejtenem, mit szeretnék. A fél literes "dózist" külön kancsóban kaptam, kedvem szerint tölthettem át a pohárba. Tetszett ez a megoldás. Ráadásul a színe teljesen olyanra sikeredett, mint a szűretlen söré, szóval nem is volt olyan csúnyácska, mint amilyenre én szoktam kikeverni ezt a Cola-narancs keveréket...

Ilyen hidegben mindig jól esik a forró leves, mi sem hagytuk ki: 

"Vadraguleves vargányával és burgonya-gombóccal". Én csak csészével kértem, mert a második fogásból nem tudtak kis adagot adni - és én egy tartalmas ragulevessel önmagában is jól tudok lakni. A ragulevesben ritkán csalódom... Kimondottan finom volt, jól megfőtt apró húsdarab-kákkal, tárkonyosan, kis burgonya-gombóckákkal. A vargánya illata kiválóan kiérződött. Még pár citromszeletet is kaptunk a leveshez, ha kicsit savanykásabban szeretnénk. De épp jó volt így!

Főfogásként megint olyasmit választottam, ami a körettel csábított el:

"Göcseji vargányás csibetekercs tejfölös dödöllével". A tócsni mellett ez a köret a másik gyengém... Úgy tűnik Somogyban, Zalában gyakrabban szerepel az étlapon - szerencsére.:-) Nem derült ki az étlapról, hogy a vargánya egy ízletes tejfölös szószba ágyazva kíséri a husit és dödöllét, de nagyon kellemes volt az összhang. A baconbe göngyölt csirkemelltekercsek belül még egy kis tölteléket is rejtettek, a dödölle finoman le volt pirítva, szóval jó volt, na. Viszont a mellé kikért tejfölös-kapros uborka saláta már nem volt a legjobb választás... Nagyon ízletes volt a saláta is és legalább nem az a szokásos sima "ubisali", de a két tejfölös étel frankón ütötte egymást. Ehhez - ha valaki már olyan megátalkodott, mint én és a tejfölös szósz ellenére is salátát kíván mellé, akkor - inkább illett volna hozzá valami rendes savanyúság. Úgy emlékeztem, hogy ez az étterem inkább az ízletes étkeiről, mint az adagok nagyságáról nevezetes - de most nem sajnálták tőlünk a finom falatokat, így megint - mint általában - nem maradt hely a desszertnek.:-( Pedig lett volna azok között is kedvemre való... 

Desszertre tehát már nem maradt kapacitásunk, de egy kávét-kapuccinót azért jól esett a végén még elszürcsölgetni. Én ritkán kávézom, inkább a kapuccinot részesítem előnyben, ráadásul sok cukorral, sok habbal, ha már lehetséges. Itt ezzel sem volt gond, minden megvolt benne. Elnézést a kissé homályos fotóért...

A kiszolgálással is elégedettek voltunk - figyelmes, udvarias fiatalember leste minden kívánságunkat (nem volt teltház...:-) ). Az ételek "menetrend szerint" érkeztek és a végén sem volt probléma, mikor csak utólag jeleztem, számlát is szeretnék. Apropó azért pénzt vigyen magával, aki ide készül!:-)

Mala Garden

Ma megengedtem magamnak egy kis kényeztetést - és Siófokon járva útba ejtettem a kedvenc éttermemet.

Most sem csalódtam, ez a hely egyszerűen tökéletes! Közvetlen Balaton-part, sajátságos hangulat, nemzetközi ízek... Közben kellemes, nem túl hangos zene szól. Csak a hangulatomtól függ, hogy épp a magyaros, mediterrán, mexikói vagy akár thaiföldi ízvilágot választom.

Inni például Spécit kértem. És itt nem néztek rám furcsán, pontosan tudták, hogy mi is az!

Ti is tudjátok? Egyszerű: 2 rész Cola + 1 rész narancs. Bár szerintem jobb Pepsivel. És a narancs lehet narancsjuice vagy Fanta. Ízlések és pofonok. Ez a ronda de finom kategória...:-)))

Talán most már ki is találtátok, miért épp "Spéci" a gasztroblogom neve: hát a fentiek miatt. Mivel ez az egyik kedvenc italom és ezt tudja jól az én édes kislányom is, aki nekem ezt a blogot megalkotta!:-) Itt és most is köszönöm Neki!

Előételnek maradtam a leveseknél: mexikói sajtleves csirkével, paradicsomos salsával és tortillával. Szerintem kicsit hamar kiért vele a pincér, magyarul minimum "félkész" alapanyagokból dolgozhatott a szakács, de nem mindegy, ha finom volt? Sajtleves mexikói fűszerekkel, mellé saját készítésű salsa, amibe tortillákat mártogathattam. És persze az ízléses tálalás! Nagyon jópofa volt így együtt ez a kombináció!

Amíg kihozták a második fogást, kicsit volt időm nézelődni és gyönyörködni a téli Balaton-partban. Imádom, hogy az asztalom mellől látszik a víz! Sőt nyáron egyenesen ki lehet ülni közvetlenül a vízpartra (egészen oda a kukákon túlra kiépített pódiumra...). 

Főételnek kacsamellet kértem camemberttel, zöldborsó pürével és tócsnival. Megvallom a tócsni a gyengém, szerintem azért döntöttem e mellett a fogás mellett. De így utólag teljesen elégedett vagyok a választásommal. A kacsamellet jól átsütve kértem, mivel nem mindig volt szerencsém a rozé változattal - és tényleg rendesen meg is volt sütve. Természetesen rajta volt egyik oldalon a kacsa bőre is, ahogy illik. Enélkül az íze sem lenne olyan finom! Szóval minden úgy volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva, bár a "héja" sülhetett volna picit ropogósabbra, mert így aprócskát elrágódtam rajta... A tócsni pedig az én kedvenc körítésem (igazából önmagában is igen szeretem), nagyon jól illett ehhez a fogáshoz - és amint látjátok, a tálalásban is jó '"alapot" szolgáltatott. A camembert sajt, a zöldborsópüré és a szintén édeskés barnaszósz-féle is teljesen összhangban volt, igazán jól összepasszolt minden! Na és a szervírozás az itt is hibátlan volt! Ugye milyen jól néz ki? Még most is összefut a nyál a számban!

Ugyan ezek után már nem is voltam igazán éhes, dehát láttam, amint a pincér kivitt valami fantasztikus desszertfélét az egyik asztalhoz - és nem bírtam ki, hogy én is ne kérjek egy ugyanolyant: epres-túrós császármorzsatorta. Hát ez valami fantasztikus volt. A császármorzsa túróval tortává építve, meglocsolva finom eperszósszal és persze eprekkel. Az a taréj a tortán nem tudom, miből lehetett, de ropogós volt és finom! A sárga bogyós dekoráció pedig a physialis - én a hidegtálas fogadásoknál is a dekorációt szoktam először megenni, ő sem maradt ott a tányéron...:-) Az egész úgy ahogy volt, maga volt a csoda! De szerintem a fotót látva ezt talán Ti is eltudjátok képzelni!

Nos ennyi finomság után már levegőt is alig kaptam... De hát ezt nem lehetett kihagyni! Ha ilyen fajta kényeztetésre vágytok, bárkinek szívesen ajánlom a Mala Gardent! Érdemes megemlítenem, hogy a kiszolgálás is hibátlan volt! A pincér figyelmes volt, mindig jókor jött és minden kérdésemre készségesen válaszolt. Ja és ugyanolyan szép golyó feje volt, mint most nekem...:-) Úgy láttam, hogy ez ott "egyenviselet", mert a másik pincér kobakja is ilyen tar volt...:-))) Na és persze azt is tudni kell, hogy nem ez a legolcsóbb étterem a Balatonparton, de tuti az egyik legjobb! És hát egyszer élünk...

Iparos Kisvendéglő

Hezitáltam egy darabig, hogy egyáltalán szót ejtsek-e róla, de végülis megemlítem, ha már ott jártunk...

(Majd esetleg később, ha sok lesz már a "rovásomon", akkor ezt a bejegyzést talán törlöm is.)

Karácsony első napján választottuk ezt a pécsi éttermet ebédünk helyszínéül. Az étteremben teltház volt (egy idő után) és - ismerősöket is látva a vendégek között - arra következtetek, hogy a tisztes pécsi polgárok körében megfelelő közkedveltségnek örvend -, mi viszont valószínű nem válunk itt törzsvendéggé... Talán az említhető bajunk - hogy túlessünk a negatívumokon így mindjárt az elején - az volt ezzel a hellyel, hogy az előre lefoglalt asztalunkat a hátsó különteremben készítették elő, ami egy belső, eléggé zárt rész, amolyan pinceablakokkal, szóval ahová a nap sem sütött be, ellentétben azokkal az éttermi részekkel, amiken átkísértek és amik sokkal hangulatosabbnak tűntek a kellemesen beragyogó téli napfénynek köszönhetően. De állítólag ott már minden asztalnak meg volt a gazdája... És a másik zavaró tényező az volt, hogy valami fertőtlenítőszernek köszönhetően amolyan igazi kórházszaga is volt ennek a helyiségnek. Máskor örültünk volna az ilyen lelkes tisztaságnak, de itt kissé zavaró volt az ételek illatával keveredve.

Ez az a fajta étterem, ahol jó magyaros szokás szerint hatalmasak az adagok, egészen jó ízűek is az étkek, az árak pedig igazán elfogadhatóak (különösen az adagok nagyságához mérten). Az étterem tulajdonosa időként maga is körbefut jó étvágyat kívánni és meggyőződni róla, hogy minden rendben van-e, a visszatérő vendégekkel meg szinte családtagként beszélget. Szóval akinek nagy a bendője, szereti a magyaros konyhát és nem igényli a puccosabb szervírozást, azt én nem beszélném le róla. A húslevest finommetélttel meg egyszerűen grátisz adják a főétkek mellé...

Csak én voltam olyan renitens, hogy inkább a ponty halászlére szavaztam, ugyanis előző nap a szomszédom említette, hogy ez lesz náluk az ünnepi vacsora - és már akkor igen megkívántam. Jött is hatalmas tálban, külön tálalt igazi gyufatésztával, jól átfőtt és nem túl zsíros hússal, haltejjel, ikrával - szóval úgy, ahogy ez végülis elvárható. Egyedül talán a lé volt leheletnyit hígabb az általam elvártnál, de ez igazából már csak ízlés dolga, a halászlé íze, színe, illata teljesen rendben volt. És a számomra feltálalt adaggal nagyjából az egész asztaltársaság is jól lakhatott volna, már ha szeretnék a halászlét...

Nekem sikerült is ezzel a fogással jól laknom, a felét sem tudtam megenni az elém tálalt adagnak... Sejtettem én amúgy, hogy emellé már nem kellene sok mindent rendelnem, meg kicsit a gyomrom is rakoncátlankodott épp... Mégsem bírtam megállni, hogy ne rendeljek második fogásként egy fél adag harcsapörköltet kapros túrós csuszával, a la Karácsonyi menülap. Na erről nincs kép, mert nem annyira fotóra kívánkozó volt a tálalása, meg azért ebből már ettem párszor jobbat is. Ráadásul nem is várták meg, hogy befejezzem az első fogást, kihozták, mielőtt befejeztem volna az összes szálka eltávolítását. Ez azért szerintem nem lett volna illő így. Vacsora lett végül a harcsapaprikásból és azért a javát megettem. De a porció mérete itt is említést érdemel, mert a fél adag akkora volt, hogy épp csak nem csorgott le a tányérról. A harcsapörkölt ízére sem lehet panasz, jó paprikás volt, szálkás sem volt, itt ott néha mintha azért egy kis ponty is beleúszott volna... A kapros túrós csusza viszont kicsit összeállt, a túró elég szárazra sikeredett, kevéssé csúszott lefelé.

Itt borról nem regélhetek, mert a kimért borért nem rajongok (bár szerintem néha überelik egyik-másik nevesebb palackozott portékát), egy egész üveggel a jobbakból meg nem tudtam volna meginni egymagam, mivel az asztaltársaság többi tagja nem volt az a borozós fajta. De azért ha arra jártok és ezek mellett a fogások mellett döntötök, akkor jól eshet melléjük akár egy finom rozé vagy persze egy könnyedebb vörösbor, pl az oportó. Sőt a harcsapaprikás volt annyira testes, "magyaros", hogy egy merlot vagy kékfrankos is kiváló kísérője lehet!