Szekszárdi pincék kincsei

Voltatok-e már olyan borkóstolón, ahol a borászok egymással kóstoltatták a boraikat?! Na az egy különleges élmény! Itt nincsenek gyengébb meg jobb borok! Itt vannak jobbak és még jobbak. Néha talán a legjobbak...

Ezért van az, hogy időt és fáradtságot nem kímélve havonta egyszer megpróbálunk eljutni a szekszárdi Borkultúra Szabadegyetem komoly színvonalú rendezvényére, ahol alkalmanként más-más témát körüljárva, szakavatott borászok kommentárjaival kóstolhatunk igen finom borokat az ország minden tájáról, sőt néha azon túlról is.

PTE Illyés Gyula Kar fotója

Most is összebeszéltünk barátaimmal, és négyen bejelentkeztünk a szeptember 26-i rendezvényre - ám mivel a végén valahogy haza is kell jutnunk, így hármunkat elkísérte élete párja is, akik ilyenkor némi tea és süti mellett beszélgetve várják ki, hogy férjeik borvirágos jókedvvel előkerüljenek... Nos így heten bepréselődtünk az igen szűken épp ennyi személyre méretezett Touranba és pár traffipax figyelő kamerájától kísérve elgurultunk Szekszárdra.

A legjobb szekszárdi borászok borait kóstolhattuk meg most, nem is keveset - összesen 11-et! A Dúzsi-féle rozé kivételével mind vörösbor volt, azok közül is a komolyabbak: cabernet savignon, cabernet franc és a jórészt ezekből készített cuveék. Aki járatos a borok világában, az nem lepődhet meg ezen, hiszen Villány mellett Szekszárd is alapvetően a vörösborok hazája. 

Még egy közös tulajdonságuk volt ezeknek a fantasztikus boroknak: a rozé kivételével az összes alkoholtartalma felülről überelte a 14%-ot... Mégis büszkén mondhatom, hogy némi jókedven túl semmi bajunk nem lett tőlük, nem fájdult meg másnapra a fejünk, más következményekről nem is beszélve. A finom borokra visszagondolva kellett azért ehhez némi mértékletesség és önuralom, így bizony némelyik borból fájó szívvel, de nem ittuk meg a teljes kóstolóadagot.

Ime a "sor":

Ha most azt várjátok, hogy komoly elemzésbe bocsátkozom a különböző borokról, akkor csalódni fogtok! A statisztikáim szerint ugyanis nem igazán igénylitek (legalábbis tőlem...). Tán tudtok valamit? Jó, elismerem, nem vagyok én egy nagy sommelier. Még csak nem is szeretem annyira a bort. De azt a misztériumot, amit köréjük gyártanak, azt annál inkább! Hogyan, mit, mivel, mikor és úgy egyáltalán?! Imádok kóstolgatni, összehasonlítgatni, megérezni egy-egy gyümölcsös ízt, valamilyen különleges karaktert! Most csak néhány benyomásomnak próbálok hangot adni röviden. Talán inkább csak kedvet csinálni az ilyen rendezvényeken való részvételekhez...

PTE Illyés Gyula Kar fotója - és pont rólunk...:-)

Dúzsit már említettem, ő kimondottan a kiváló rozéiról ismert, amolyan "rozé-király". A bemutatott borát többek között Cannes-ban is aranyéremmel díjazták. Dúzsit bárki, bármikor nyugodtan választhatja, ha rozéivásra adná a fejét! Telt illatú, cabernet savigonból készült rozéja kellő hőfokon tálalva még most, egy év után is ereje teljében volt. Csak aztán vigyázzatok, mert utána már majd' minden más rozé kicsit gyengécskének fog tűnni. Én talán még a villányi Tiffán Imre rozéját merném méltó ellenfélként említeni, azt épp most ellenőriztem a pécsi Pezsgő és Bornapokon és most sem csalódtam benne - épp úgy, mint sok-sok évvel ezelőtt is, mikor először találkoztam vele. Ha van más jó rozéról ismeretetek, szívesen várom a tippeket! Én a rozéknál is szeretem kiérezni a gyümölcsös ízeket, teltebb, összetettebb karaktert.

A vörösborok közül pedig most egyedül a Vida Péter 2003-as Kadarkáját említeném meg külön. Egyrészt mert ez is kicsit kilógott a sorból, a mostanában divatos cabernet alapú vörösborok közül, másrészt mert ez nálam űberelte is azokat. Én valahogy úgy könyveltem el eddig a kadarkát, mint egy jófajta asztali bort, egyszerűbb, frissebb ízvilággal, világosabb vörös színnel, szóval inkább valami átmenetként a rozé és a testesebb vörösborok között. Nos Vida Péter - amúgy 2011-ben az "Év bortermelője" - igencsak átírta az én elméletemet... Ez a különleges Kadarka mélybordó színével, erőteljes aszalt gyümölcsös, meggyes, töppedt, tömör ízeivel rátette aznap este a pontot az i-re! Egy apró hibája volt csak ennek a nemes nedűnek: kereskedelmi forgalomban nem kapható... Mert ezt a csodát még a borász is csak jeles napokon teszi ki otthon az asztalra - meg ha hozzá méltó nagy borászoknak szeretne valami igazán komolyat megmutatni. És mi most egy ilyen alkalomnak részesei lehettünk!!!

Lehetne itt persze még jó pár borról regényeket írni, hiszen a felvonultatott borok között ott volt a Takleré, Vesztergombié, Mészáros Pálé, stb. Ugye őket sem kell bemutatnom? És a többiek is igazán mind méltóak voltak arra, hogy bekerüljenek ebbe a borsorba. Számomra zavarba ejtően hasonlóak voltak az ízek és egyetlen egy sem volt, amire bármi gyengébb jelzőt lehetne ragasztani! Jó szívvel ajánlom a fesorolt borok bármelyikét! 

Ha megtehetitek, Ti is látogassatok el a szekszárdi Egyetem valamelyik rendezvényére! Az éves programot megtaláljátok a honlapjukon! De hasonló magas színvonalú rendezvények bőven akadnak ám Budapesten is, csak rá kell keresni az interneten! Megéri néha így is kóstolni - hogy egy kicsit tényleg közelebb kerüljünk a borok tudományához!

A borkóstoló után be szoktunk még ülni vacsorázni valahová, mert valaminek fel kell azért szívni ezt a nem kevés alkoholt... De most úgy jártunk, hogy a szekszárdi Yankee Pub - ahol igen bevált és általunk kedvelt fogás a chilis bab - úgy tűnik nem egyeztetett a rendezvény szervezőivel és botor módon épp ezekre a napokra iktatott be valami felújítást. Ajtó bezárva, tatarozást hirdető tábla kilógatva... Épp másnap nyitottak újra... Elindultunk hát étlen hazafelé, de azzal a feltett szándékkal, hogy nem hagyjuk ezt annyiban - hiszen az út mentén több étterem is kínálja magát, valamelyik csak befogad még minket így este 9 felé is! Szerencsénk lett, Mecseknádasd előtt, a Bagoly csárdában kaptunk még vacsorát, nem is akármilyent. Aki ismer, esetleg olvasta korábbi bejegyzéseimet, az már  nem is fog meglepődni, de én tócsnit ettem, az egyik örök kedvencemet, amibe itt csirkemellet göngyöltek. Ízletes volt, és a zsírtól sem tocsogott. Heten voltunk, különböző fogásokat kértünk, mégis gyorsan elkészült minden és senkinek nem volt panasza. Ráadásul a limonádéjuk is kiváló (mert azért alkoholost már nem mert itt egyikünk sem inni)! Egyszóval kitűnő a választék, gyors és kifogástalan a kiszolgálás, szívesen ajánlom mindenkinek! Egyszer talán majd komolyabb figyelmet is szentelek ennek az étteremnek... Talán a tartalmas vacsorának is  köszönhető, hogy nem lett semmi bajunk ennyi bor után másnapra! Nektek viszont remélem kedvet csináltam felbontani egy jó bort, esetleg meglátogatni a kedvenc éttermeteket... Vagy persze az említettek valamelyikét...

Tettye Vendéglő Pécs

Pécs talán legpatinásabb de mindenképp egyik legjobb éttermébe látogattunk el a családdal hétvégén, anyósom 66. születésnapját ily módon is megünnepelvén. Ha ide megyünk, mindig biztosra megyünk! Egy étterem, ami még ebben az ínséges időben is mindig megtelik délidőben... Igényes környezet, gyors és figyelmes kiszolgálás és természetesen igen finom étkek, kicsit svábos repertoárral. Ráadásul a megújult Tettyén, a régi püspöki palotával és egy gyönyörűen felújított parkkal szemközt, égbe nyúló sziklák árnyékában, ahol ebéd után még egy kellemes séta is tehető a parkban és a Havihegyi templomhoz kiépített szép új sétányon. Na nem feltétlenül most, a fagyos hidegben, szélben, szemerkélő esőben - de tavasszal-nyáron-ősszel - mindig megvan ennek a helynek a maga szépsége.

Magamról azt is elmondhatom, hogy volt szerencsém egyszer együtt "szalonnázni" a Tettye étterem tulajdonosával, Maszler úrral és munkatársaival - akik ennek köszönhetően azóta is ismerősként üdvözölnek, mikor náluk járok. Ennek csak annyiban van jelentősége, hogy itt a személyzet is évek, sőt évtizedek óta ugyanaz a jól bevált gárda, akik meg tudják jegyezni ki, mit és hogyan kért és szorgalmasan,  szaporán, hibátlanul teszik a dolgukat.

Előételnek "Citromos borjúragúlevest" kértem, ami kissé savanykásabb volt, mint amit vártam - de végülis azért citromos... Így aztán mindjárt tökéletesen rendben volt persze az a pohárka villányi Fontányi Borászatból származó, kimérve kapható rozé is, amit előtte-utána elkortyolgattam és elsőre szintén kissé savasnak tűnt. A levesben finom, tökéletesen megfőtt borjúhús-kockácskák és azok a jópofa svábos gombóckák igazán ízletesek voltak.

A főétellel most megpróbáltam visszafogni magam - tudván, hogy nem akármilyen desszert is vár utána még ránk - és egy előételként kínált salátát választottam: "Csirkefalatkák szezámmagos bundában, mandarinos zöldsalátaágyon".

Talán nem látszik olyan soknak, de egy rendes, nagy tálon tálalták és bizony tökéletesen jól laktam vele. Bőven mért finom, frissen sült csibefalatkák kellemes, joghurtos öntettel meglocsolt zöldsalátán és mellé a kis mandaringerezdek... Nem is értem, hogyan tudták azokat olyan tökéletesen "lemezteleníteni"?! Merthogy még az is hibátlan volt! Én is megpróbáltam itthon lefejteni a gerezdek külső hártyáját, de teljesen felsültem vele...:-( Ízletes, könnyű és laktató volt, a tálalás pedig igazán tetszetős - így még lefotózni sem felejtettem el!

Családom többi tagja is szépen eltüntette a kiválasztott étkeket, pl. a Házias húsleveseket, a Mediterrán csirkemellet steakburgonyával, a Rántott pontyszeletet tartármártással, stb. A nagymama ugyan nem bírt magával és "desszertként" még egy fél adag túrós csuszát is rendelt, de ezt persze már be kellett csomagoltatnunk - gondolom vacsorára vagy akár másnap ebédre is igen jó volt az még...
Aki ide betér, nyugodtan kipróbálhatja az igazi svábos, magyaros ételeket! Igen finoman készítik el a libamájat is, és a vadhúsos ételekből is a legjobbat kapja az ember... A desszertek közül pedig a rétesüket feltétlenül kóstolják meg! Mondom no, itt nem ért még csalódás! Jah, és ahol ők biztosítják a cateringet - mert ilyesmit is tudnak akár sok száz emberre is első osztályon nyújtani -, ott biztosra vehető, hogy nem tudnak eleget rendelni, minden el fog fogyni!

A desszertet viszont már a nagymamánál fogyasztottuk el - jó is volt közben egy kis séta a Magaslati úton... Az ugyanis egy Kirsch torta volt, természetesen a pécsi Magda cukrászdából rendeltük. Ebben szintén nem csalódhattunk, hiszen régi kedvencünk. Most is friss volt és tökéletes - meggyzselével, nem túl édes csokikrém és tejszínhab gusztusos változatosságával. Egy jól sikerült ebéd tökéletes befejezése. Egészségünkre!