Crystal Étterem, Pécs

Ma egy kellemes, modern étterembe mentünk el párommal ebédelni. Pécs belvárosában, a várfal "árnyékában" (Citrom utca) található Crystal Éttermet próbáltuk ki. Igazából nem először voltunk már itt (hanem másodszor:-) ). Épp azért választottuk, mert korábban is ízlett az itteni koszt. Most sem csalódtunk.

Az étterem modern, alapvetően minimalista stílusjegyeket hordoz, a személyzet is fiatal, közvetlen, készséges. Én magamban leginkább olaszos étteremnek tartom - bár ezt ők nem mondják -, de talán azért érzem így, mert az étlapon sok finom tésztafélét és egyéb olaszos jellegű fogást véltem felfedezni. A választék igen széles, az is nyugodtan választhatja, aki nem annyira az olasz konyha híve!

Ma is igen hideg volt mifelénk, ráadásul a Nagyposta előtti téren elég rendesen fújt a szél is, míg a páromat vártam, szóval nem volt kérdés, hogy egy finom forró levessel kezdünk. Én Marhahúslevest választottam "gazdagon", Edit viszont az Olasz zöldséglevesre szavazott Grana padano sajttal, bazsalikommal. Mindketten elégedettek voltunk a választásunkkal. A levesem kellően meleg volt, bőséges adag is volt, gusztusosan volt tálalva és tényleg gazdagon volt benne minden... Nagyon finom, igazi húsleves íze volt. A marhahúsból jutott bele bőven, elegánsan, kockára vágva, tökéletesen megfőve. De nem hiányzott belőle a tészta és a finom zöldségek sem, természetesen tálalás előtt üde, zöld petrezselyemmel megszórva... Én igazából jól is laktam vele. (Meg is mutatnám, milyen guszta volt - de fura mód eltűnt a gépemről a fotója!:-( )

A zöldségleves is annyira guszta volt, hogy abba is belekóstoltam. Kissé paradicsomos, de nem paradicsomleves, elég sok borsóval, de nem borsóleves, mindenféle egyéb zöldségekkel teli, nagyon kellemes összhangot alkotva. Én nem vagyok oda a zöldséglevesekért, mert általában nem tartom őket olyan ízletesnek, mint amiben hús is főtt, de ennél a levesnél nem volt hiányérzetem.

Főételként megint valami olyasmit választottam, amit nem is nagyon szabadna ennem... "Csirkemell csíkok póréhagymával, Dijoni mustárral, gratinírozott burgonyával". Persze hogy a póréhagymára izgultam rá...:-) A laikusságomról csak annyit, hogy első pillanatban azt hittem, nem is azt kaptam, amit rendeltem... A második pillanat sem sokban különbözött az elsőtől - azt hittem a szószban van a köret és a köret rejti a csirkehusit - de persze megint tévedtem. Könnyebb lett volna a dolgom, ha tudom, milyen is az a gratinírozott burgonya - de eddig nem tudtam. Te tudod? 

Szóval ez olyasmi, hogy a krumplit felszeletelik jóformán chips vékonyságúra, kis dinsztelt hagymával, paradicsomszósszal, sóval, borssal, miegymással alaposan befűszerezik, utána egymásra rétegezik, majd tejjel leöntik és úgy sütik meg - kissé hasonlóan, mint a rakott krumplit. Ha kész, akkor gyönyörűen összeáll, összesül (vagy inkább fől?). No hát én ezt eddig még sosem kóstoltam, de teljesen rendben volt, a teteje gyönyörűen megpirult, szépen lehetett szeletelni, finom volt.

A csirkecsíkokból is jutott bőven, kicsit hagytam is a végén, mert nem bírtam már szusszal. És a póréhagyma sem maradt ki belőle, ami friss, roppanós volt, mégsem olyan intenzív hagyma illatú. Amiből meg aztán végképp bőven jutott a húsra, az a Dijoni mustár - illetve inkább egy abból készített talán tejszínes szósz. Ez érzésem szerint kicsit sok is volt, szerintem a harmada is elég lett volna hozzá, mert igen markáns mustáros-tormás íze van, gyakorlatilag minden más ízt elnyomott. Azért nem gondolnám, hogy ez direkt volt, de mindenesetre itt valószínű igaz lehetne az a mondás, hogy a kevesebb néha több... Még akkor is, ha alapvetően szeretem, mikor a csípős torma hatását a tarkómon is érzem...:-) 

A fotóm sajnos se nem éles, se nem szép - pedig ezt is hatalmas tányéron, gusztusosan tálalták és a porció is igen laktatónak bizonyult. Az az igazság, hogy olyan ciki egy étteremben ilyen fotókat készíteni... Mindig a Louis de Funes egyik híres filmje jut eszembe ilyenkor, amiben egy híres étterem-kritikust játszik (asszem az a címe, hogy "Szárnyát vagy combját") és mindenféle körmönfont módon gyűjti be az ételmintákat... De hát egy ilyen beszámoló mégiscsak így illusztrálva teljes, nem?!

Edit - a párom - Rostonsült pulykamellet evett akácmézes idénygyümölcsökkel, burgonyapürével. Igen dicsérte és kivételesen az egészet bepuszilta. A gyümölcsök (körte és almaszeletek) akácmézzel enyhén megpárolva, de nem annyira, hogy szétessenek, a pulykamell jól átsült, ám nem túl száraz és csak éppen kicsit fűszerezve, a krumplipüréhez meg talán egy kis apróra vágott petrezselymet kevertek, ami nekem igen tetszett benne. Nem véletlenül fogyott el az összes...:-)

Természetesen a desszertre nem maradt energiánk, de azért rákérdeztünk, mert igen titokzatosan csak annyi szerepel az étlapon, hogy "Napi ajánlat". No ez egy házi készítésű kakaós szelet lenne 60%-os kakaóból... Talán legközelebb kellene egy kis helyet hagyni neki...

Ezt az éttermet nem most kerestük fel utoljára! Olyan bőséges az étlapon szereplő választék, hogy még jópárszor meglátogathatjuk anélkül, hogy ugyanazokat az ételeket kóstolnánk... Jó szívvel ajánlom másoknak is!

Tokaj Kereskedőház - Tokaji Furmint késői szüret

Amióta a tokaji borok mellett tettem le a voksomat, vadászok a kedvező ajánlatokra. Mostanában a kimondottan édes borokra vagyok kiélezve (erre mondanák Villányban, hogy olyan bor nincs is), amik akár önmagukban is kellemesen elszopogathatók egy jó film vagy némi olvasnivaló mellett. Az 5-puttonyos tokaji aszúk, szamorodnik és késői szüretek között keresgélek. Persze szívesen innék én jégbort vagy akár 6 puttonyos aszút is, de azok már nem a hétköznapi itókák sorát bővítik, kimondottan ünnepi alkalmakra való, különleges minőségű desszertborok.

A Lidlben akadtam a Tokaj Kereskedőház késői szüretelésű Tokaji Furmintjára, ami 990,- Ft-os árával igencsak kedvező ajánlatnak tűnt. Bevallom némi fenntartással viszonyulok a Tokaj Kereskedőház termékeihez, mivel a nagy mennyiségekből ritkábban születnek kimagasló produktumok... Ám kivétel erősíti a szabályt! Ez amúgy egy 2009-es sorozat része, további 2 tagja a Tokaji Hárslevelű és a Tokaji Sárgamuskotály. Ez után a Furmint után kedvem lenne azok kipróbálására is.

Ugyanis ez a bor bejött nekem! Olyannyira, hogy már a második palackkal kortyolgatom esténként. Hátha másnak is ízlene...

Kezdjük a látvánnyal: késői szürethez méltóan mélysárga színű, tiszta, sűrű folyású, a pohár falán olajos nyomot hagyó borocska. 1/2 literes kiszerelésben árulják - mint a legtöbb késői szüretelésű fajtát.

Illata édeskés, mézes, enyhén citrusos, túlérett gyümölcsös, engem még a főtt gesztenyére is emlékeztet. Erősen sejteti, hogy nem egy száraz borral van itt dolgunk, kérem szépen!

Íze számomra meglepő frissességet mutat, pedig már harmadik évében jár. A 67,8 g/l cukortartalmát remekül egyensúlyozza 5,3 g/l savtartalma. Kellemes gyümölcsös, enyhén mézes ízvilág, hosszú édeskés-savanykás lecsengéssel. Szerintem teljesen rendben van itt minden! 12%-os alkoholtartalma miatt akár 2 pohárkával is problémák nélkül eltüntethetünk belőle...

Tudom ajánlani a legtöbb sütemény mellé, amik nem túl édesek, illetve bír olyan beltartalommal, hogy nyugodtan magában is élvezhető, egy kis elmélkedés vagy akár egy jó kis beszélgetés kellemes kísérője lehet. Én azt hiszem be is szerzek gyorsan belőle még 2-3 palackkal, ez a bor még egy ideig biztosan tartja az értékeit.

Tettye Vendéglő Pécs

Pécs talán legpatinásabb de mindenképp egyik legjobb éttermébe látogattunk el a családdal hétvégén, anyósom 66. születésnapját ily módon is megünnepelvén. Ha ide megyünk, mindig biztosra megyünk! Egy étterem, ami még ebben az ínséges időben is mindig megtelik délidőben... Igényes környezet, gyors és figyelmes kiszolgálás és természetesen igen finom étkek, kicsit svábos repertoárral. Ráadásul a megújult Tettyén, a régi püspöki palotával és egy gyönyörűen felújított parkkal szemközt, égbe nyúló sziklák árnyékában, ahol ebéd után még egy kellemes séta is tehető a parkban és a Havihegyi templomhoz kiépített szép új sétányon. Na nem feltétlenül most, a fagyos hidegben, szélben, szemerkélő esőben - de tavasszal-nyáron-ősszel - mindig megvan ennek a helynek a maga szépsége.

Magamról azt is elmondhatom, hogy volt szerencsém egyszer együtt "szalonnázni" a Tettye étterem tulajdonosával, Maszler úrral és munkatársaival - akik ennek köszönhetően azóta is ismerősként üdvözölnek, mikor náluk járok. Ennek csak annyiban van jelentősége, hogy itt a személyzet is évek, sőt évtizedek óta ugyanaz a jól bevált gárda, akik meg tudják jegyezni ki, mit és hogyan kért és szorgalmasan,  szaporán, hibátlanul teszik a dolgukat.

Előételnek "Citromos borjúragúlevest" kértem, ami kissé savanykásabb volt, mint amit vártam - de végülis azért citromos... Így aztán mindjárt tökéletesen rendben volt persze az a pohárka villányi Fontányi Borászatból származó, kimérve kapható rozé is, amit előtte-utána elkortyolgattam és elsőre szintén kissé savasnak tűnt. A levesben finom, tökéletesen megfőtt borjúhús-kockácskák és azok a jópofa svábos gombóckák igazán ízletesek voltak.

A főétellel most megpróbáltam visszafogni magam - tudván, hogy nem akármilyen desszert is vár utána még ránk - és egy előételként kínált salátát választottam: "Csirkefalatkák szezámmagos bundában, mandarinos zöldsalátaágyon".

Talán nem látszik olyan soknak, de egy rendes, nagy tálon tálalták és bizony tökéletesen jól laktam vele. Bőven mért finom, frissen sült csibefalatkák kellemes, joghurtos öntettel meglocsolt zöldsalátán és mellé a kis mandaringerezdek... Nem is értem, hogyan tudták azokat olyan tökéletesen "lemezteleníteni"?! Merthogy még az is hibátlan volt! Én is megpróbáltam itthon lefejteni a gerezdek külső hártyáját, de teljesen felsültem vele...:-( Ízletes, könnyű és laktató volt, a tálalás pedig igazán tetszetős - így még lefotózni sem felejtettem el!

Családom többi tagja is szépen eltüntette a kiválasztott étkeket, pl. a Házias húsleveseket, a Mediterrán csirkemellet steakburgonyával, a Rántott pontyszeletet tartármártással, stb. A nagymama ugyan nem bírt magával és "desszertként" még egy fél adag túrós csuszát is rendelt, de ezt persze már be kellett csomagoltatnunk - gondolom vacsorára vagy akár másnap ebédre is igen jó volt az még...
Aki ide betér, nyugodtan kipróbálhatja az igazi svábos, magyaros ételeket! Igen finoman készítik el a libamájat is, és a vadhúsos ételekből is a legjobbat kapja az ember... A desszertek közül pedig a rétesüket feltétlenül kóstolják meg! Mondom no, itt nem ért még csalódás! Jah, és ahol ők biztosítják a cateringet - mert ilyesmit is tudnak akár sok száz emberre is első osztályon nyújtani -, ott biztosra vehető, hogy nem tudnak eleget rendelni, minden el fog fogyni!

A desszertet viszont már a nagymamánál fogyasztottuk el - jó is volt közben egy kis séta a Magaslati úton... Az ugyanis egy Kirsch torta volt, természetesen a pécsi Magda cukrászdából rendeltük. Ebben szintén nem csalódhattunk, hiszen régi kedvencünk. Most is friss volt és tökéletes - meggyzselével, nem túl édes csokikrém és tejszínhab gusztusos változatosságával. Egy jól sikerült ebéd tökéletes befejezése. Egészségünkre!