Crystal Étterem, Pécs

Ma egy kellemes, modern étterembe mentünk el párommal ebédelni. Pécs belvárosában, a várfal "árnyékában" (Citrom utca) található Crystal Éttermet próbáltuk ki. Igazából nem először voltunk már itt (hanem másodszor:-) ). Épp azért választottuk, mert korábban is ízlett az itteni koszt. Most sem csalódtunk.

Az étterem modern, alapvetően minimalista stílusjegyeket hordoz, a személyzet is fiatal, közvetlen, készséges. Én magamban leginkább olaszos étteremnek tartom - bár ezt ők nem mondják -, de talán azért érzem így, mert az étlapon sok finom tésztafélét és egyéb olaszos jellegű fogást véltem felfedezni. A választék igen széles, az is nyugodtan választhatja, aki nem annyira az olasz konyha híve!

Ma is igen hideg volt mifelénk, ráadásul a Nagyposta előtti téren elég rendesen fújt a szél is, míg a páromat vártam, szóval nem volt kérdés, hogy egy finom forró levessel kezdünk. Én Marhahúslevest választottam "gazdagon", Edit viszont az Olasz zöldséglevesre szavazott Grana padano sajttal, bazsalikommal. Mindketten elégedettek voltunk a választásunkkal. A levesem kellően meleg volt, bőséges adag is volt, gusztusosan volt tálalva és tényleg gazdagon volt benne minden... Nagyon finom, igazi húsleves íze volt. A marhahúsból jutott bele bőven, elegánsan, kockára vágva, tökéletesen megfőve. De nem hiányzott belőle a tészta és a finom zöldségek sem, természetesen tálalás előtt üde, zöld petrezselyemmel megszórva... Én igazából jól is laktam vele. (Meg is mutatnám, milyen guszta volt - de fura mód eltűnt a gépemről a fotója!:-( )

A zöldségleves is annyira guszta volt, hogy abba is belekóstoltam. Kissé paradicsomos, de nem paradicsomleves, elég sok borsóval, de nem borsóleves, mindenféle egyéb zöldségekkel teli, nagyon kellemes összhangot alkotva. Én nem vagyok oda a zöldséglevesekért, mert általában nem tartom őket olyan ízletesnek, mint amiben hús is főtt, de ennél a levesnél nem volt hiányérzetem.

Főételként megint valami olyasmit választottam, amit nem is nagyon szabadna ennem... "Csirkemell csíkok póréhagymával, Dijoni mustárral, gratinírozott burgonyával". Persze hogy a póréhagymára izgultam rá...:-) A laikusságomról csak annyit, hogy első pillanatban azt hittem, nem is azt kaptam, amit rendeltem... A második pillanat sem sokban különbözött az elsőtől - azt hittem a szószban van a köret és a köret rejti a csirkehusit - de persze megint tévedtem. Könnyebb lett volna a dolgom, ha tudom, milyen is az a gratinírozott burgonya - de eddig nem tudtam. Te tudod? 

Szóval ez olyasmi, hogy a krumplit felszeletelik jóformán chips vékonyságúra, kis dinsztelt hagymával, paradicsomszósszal, sóval, borssal, miegymással alaposan befűszerezik, utána egymásra rétegezik, majd tejjel leöntik és úgy sütik meg - kissé hasonlóan, mint a rakott krumplit. Ha kész, akkor gyönyörűen összeáll, összesül (vagy inkább fől?). No hát én ezt eddig még sosem kóstoltam, de teljesen rendben volt, a teteje gyönyörűen megpirult, szépen lehetett szeletelni, finom volt.

A csirkecsíkokból is jutott bőven, kicsit hagytam is a végén, mert nem bírtam már szusszal. És a póréhagyma sem maradt ki belőle, ami friss, roppanós volt, mégsem olyan intenzív hagyma illatú. Amiből meg aztán végképp bőven jutott a húsra, az a Dijoni mustár - illetve inkább egy abból készített talán tejszínes szósz. Ez érzésem szerint kicsit sok is volt, szerintem a harmada is elég lett volna hozzá, mert igen markáns mustáros-tormás íze van, gyakorlatilag minden más ízt elnyomott. Azért nem gondolnám, hogy ez direkt volt, de mindenesetre itt valószínű igaz lehetne az a mondás, hogy a kevesebb néha több... Még akkor is, ha alapvetően szeretem, mikor a csípős torma hatását a tarkómon is érzem...:-) 

A fotóm sajnos se nem éles, se nem szép - pedig ezt is hatalmas tányéron, gusztusosan tálalták és a porció is igen laktatónak bizonyult. Az az igazság, hogy olyan ciki egy étteremben ilyen fotókat készíteni... Mindig a Louis de Funes egyik híres filmje jut eszembe ilyenkor, amiben egy híres étterem-kritikust játszik (asszem az a címe, hogy "Szárnyát vagy combját") és mindenféle körmönfont módon gyűjti be az ételmintákat... De hát egy ilyen beszámoló mégiscsak így illusztrálva teljes, nem?!

Edit - a párom - Rostonsült pulykamellet evett akácmézes idénygyümölcsökkel, burgonyapürével. Igen dicsérte és kivételesen az egészet bepuszilta. A gyümölcsök (körte és almaszeletek) akácmézzel enyhén megpárolva, de nem annyira, hogy szétessenek, a pulykamell jól átsült, ám nem túl száraz és csak éppen kicsit fűszerezve, a krumplipüréhez meg talán egy kis apróra vágott petrezselymet kevertek, ami nekem igen tetszett benne. Nem véletlenül fogyott el az összes...:-)

Természetesen a desszertre nem maradt energiánk, de azért rákérdeztünk, mert igen titokzatosan csak annyi szerepel az étlapon, hogy "Napi ajánlat". No ez egy házi készítésű kakaós szelet lenne 60%-os kakaóból... Talán legközelebb kellene egy kis helyet hagyni neki...

Ezt az éttermet nem most kerestük fel utoljára! Olyan bőséges az étlapon szereplő választék, hogy még jópárszor meglátogathatjuk anélkül, hogy ugyanazokat az ételeket kóstolnánk... Jó szívvel ajánlom másoknak is!

Tettye Vendéglő Pécs

Pécs talán legpatinásabb de mindenképp egyik legjobb éttermébe látogattunk el a családdal hétvégén, anyósom 66. születésnapját ily módon is megünnepelvén. Ha ide megyünk, mindig biztosra megyünk! Egy étterem, ami még ebben az ínséges időben is mindig megtelik délidőben... Igényes környezet, gyors és figyelmes kiszolgálás és természetesen igen finom étkek, kicsit svábos repertoárral. Ráadásul a megújult Tettyén, a régi püspöki palotával és egy gyönyörűen felújított parkkal szemközt, égbe nyúló sziklák árnyékában, ahol ebéd után még egy kellemes séta is tehető a parkban és a Havihegyi templomhoz kiépített szép új sétányon. Na nem feltétlenül most, a fagyos hidegben, szélben, szemerkélő esőben - de tavasszal-nyáron-ősszel - mindig megvan ennek a helynek a maga szépsége.

Magamról azt is elmondhatom, hogy volt szerencsém egyszer együtt "szalonnázni" a Tettye étterem tulajdonosával, Maszler úrral és munkatársaival - akik ennek köszönhetően azóta is ismerősként üdvözölnek, mikor náluk járok. Ennek csak annyiban van jelentősége, hogy itt a személyzet is évek, sőt évtizedek óta ugyanaz a jól bevált gárda, akik meg tudják jegyezni ki, mit és hogyan kért és szorgalmasan,  szaporán, hibátlanul teszik a dolgukat.

Előételnek "Citromos borjúragúlevest" kértem, ami kissé savanykásabb volt, mint amit vártam - de végülis azért citromos... Így aztán mindjárt tökéletesen rendben volt persze az a pohárka villányi Fontányi Borászatból származó, kimérve kapható rozé is, amit előtte-utána elkortyolgattam és elsőre szintén kissé savasnak tűnt. A levesben finom, tökéletesen megfőtt borjúhús-kockácskák és azok a jópofa svábos gombóckák igazán ízletesek voltak.

A főétellel most megpróbáltam visszafogni magam - tudván, hogy nem akármilyen desszert is vár utána még ránk - és egy előételként kínált salátát választottam: "Csirkefalatkák szezámmagos bundában, mandarinos zöldsalátaágyon".

Talán nem látszik olyan soknak, de egy rendes, nagy tálon tálalták és bizony tökéletesen jól laktam vele. Bőven mért finom, frissen sült csibefalatkák kellemes, joghurtos öntettel meglocsolt zöldsalátán és mellé a kis mandaringerezdek... Nem is értem, hogyan tudták azokat olyan tökéletesen "lemezteleníteni"?! Merthogy még az is hibátlan volt! Én is megpróbáltam itthon lefejteni a gerezdek külső hártyáját, de teljesen felsültem vele...:-( Ízletes, könnyű és laktató volt, a tálalás pedig igazán tetszetős - így még lefotózni sem felejtettem el!

Családom többi tagja is szépen eltüntette a kiválasztott étkeket, pl. a Házias húsleveseket, a Mediterrán csirkemellet steakburgonyával, a Rántott pontyszeletet tartármártással, stb. A nagymama ugyan nem bírt magával és "desszertként" még egy fél adag túrós csuszát is rendelt, de ezt persze már be kellett csomagoltatnunk - gondolom vacsorára vagy akár másnap ebédre is igen jó volt az még...
Aki ide betér, nyugodtan kipróbálhatja az igazi svábos, magyaros ételeket! Igen finoman készítik el a libamájat is, és a vadhúsos ételekből is a legjobbat kapja az ember... A desszertek közül pedig a rétesüket feltétlenül kóstolják meg! Mondom no, itt nem ért még csalódás! Jah, és ahol ők biztosítják a cateringet - mert ilyesmit is tudnak akár sok száz emberre is első osztályon nyújtani -, ott biztosra vehető, hogy nem tudnak eleget rendelni, minden el fog fogyni!

A desszertet viszont már a nagymamánál fogyasztottuk el - jó is volt közben egy kis séta a Magaslati úton... Az ugyanis egy Kirsch torta volt, természetesen a pécsi Magda cukrászdából rendeltük. Ebben szintén nem csalódhattunk, hiszen régi kedvencünk. Most is friss volt és tökéletes - meggyzselével, nem túl édes csokikrém és tejszínhab gusztusos változatosságával. Egy jól sikerült ebéd tökéletes befejezése. Egészségünkre!

 

Iparos Kisvendéglő

Hezitáltam egy darabig, hogy egyáltalán szót ejtsek-e róla, de végülis megemlítem, ha már ott jártunk...

(Majd esetleg később, ha sok lesz már a "rovásomon", akkor ezt a bejegyzést talán törlöm is.)

Karácsony első napján választottuk ezt a pécsi éttermet ebédünk helyszínéül. Az étteremben teltház volt (egy idő után) és - ismerősöket is látva a vendégek között - arra következtetek, hogy a tisztes pécsi polgárok körében megfelelő közkedveltségnek örvend -, mi viszont valószínű nem válunk itt törzsvendéggé... Talán az említhető bajunk - hogy túlessünk a negatívumokon így mindjárt az elején - az volt ezzel a hellyel, hogy az előre lefoglalt asztalunkat a hátsó különteremben készítették elő, ami egy belső, eléggé zárt rész, amolyan pinceablakokkal, szóval ahová a nap sem sütött be, ellentétben azokkal az éttermi részekkel, amiken átkísértek és amik sokkal hangulatosabbnak tűntek a kellemesen beragyogó téli napfénynek köszönhetően. De állítólag ott már minden asztalnak meg volt a gazdája... És a másik zavaró tényező az volt, hogy valami fertőtlenítőszernek köszönhetően amolyan igazi kórházszaga is volt ennek a helyiségnek. Máskor örültünk volna az ilyen lelkes tisztaságnak, de itt kissé zavaró volt az ételek illatával keveredve.

Ez az a fajta étterem, ahol jó magyaros szokás szerint hatalmasak az adagok, egészen jó ízűek is az étkek, az árak pedig igazán elfogadhatóak (különösen az adagok nagyságához mérten). Az étterem tulajdonosa időként maga is körbefut jó étvágyat kívánni és meggyőződni róla, hogy minden rendben van-e, a visszatérő vendégekkel meg szinte családtagként beszélget. Szóval akinek nagy a bendője, szereti a magyaros konyhát és nem igényli a puccosabb szervírozást, azt én nem beszélném le róla. A húslevest finommetélttel meg egyszerűen grátisz adják a főétkek mellé...

Csak én voltam olyan renitens, hogy inkább a ponty halászlére szavaztam, ugyanis előző nap a szomszédom említette, hogy ez lesz náluk az ünnepi vacsora - és már akkor igen megkívántam. Jött is hatalmas tálban, külön tálalt igazi gyufatésztával, jól átfőtt és nem túl zsíros hússal, haltejjel, ikrával - szóval úgy, ahogy ez végülis elvárható. Egyedül talán a lé volt leheletnyit hígabb az általam elvártnál, de ez igazából már csak ízlés dolga, a halászlé íze, színe, illata teljesen rendben volt. És a számomra feltálalt adaggal nagyjából az egész asztaltársaság is jól lakhatott volna, már ha szeretnék a halászlét...

Nekem sikerült is ezzel a fogással jól laknom, a felét sem tudtam megenni az elém tálalt adagnak... Sejtettem én amúgy, hogy emellé már nem kellene sok mindent rendelnem, meg kicsit a gyomrom is rakoncátlankodott épp... Mégsem bírtam megállni, hogy ne rendeljek második fogásként egy fél adag harcsapörköltet kapros túrós csuszával, a la Karácsonyi menülap. Na erről nincs kép, mert nem annyira fotóra kívánkozó volt a tálalása, meg azért ebből már ettem párszor jobbat is. Ráadásul nem is várták meg, hogy befejezzem az első fogást, kihozták, mielőtt befejeztem volna az összes szálka eltávolítását. Ez azért szerintem nem lett volna illő így. Vacsora lett végül a harcsapaprikásból és azért a javát megettem. De a porció mérete itt is említést érdemel, mert a fél adag akkora volt, hogy épp csak nem csorgott le a tányérról. A harcsapörkölt ízére sem lehet panasz, jó paprikás volt, szálkás sem volt, itt ott néha mintha azért egy kis ponty is beleúszott volna... A kapros túrós csusza viszont kicsit összeállt, a túró elég szárazra sikeredett, kevéssé csúszott lefelé.

Itt borról nem regélhetek, mert a kimért borért nem rajongok (bár szerintem néha überelik egyik-másik nevesebb palackozott portékát), egy egész üveggel a jobbakból meg nem tudtam volna meginni egymagam, mivel az asztaltársaság többi tagja nem volt az a borozós fajta. De azért ha arra jártok és ezek mellett a fogások mellett döntötök, akkor jól eshet melléjük akár egy finom rozé vagy persze egy könnyedebb vörösbor, pl az oportó. Sőt a harcsapaprikás volt annyira testes, "magyaros", hogy egy merlot vagy kékfrankos is kiváló kísérője lehet!