Szekszárdi pincék kincsei

Voltatok-e már olyan borkóstolón, ahol a borászok egymással kóstoltatták a boraikat?! Na az egy különleges élmény! Itt nincsenek gyengébb meg jobb borok! Itt vannak jobbak és még jobbak. Néha talán a legjobbak...

Ezért van az, hogy időt és fáradtságot nem kímélve havonta egyszer megpróbálunk eljutni a szekszárdi Borkultúra Szabadegyetem komoly színvonalú rendezvényére, ahol alkalmanként más-más témát körüljárva, szakavatott borászok kommentárjaival kóstolhatunk igen finom borokat az ország minden tájáról, sőt néha azon túlról is.

PTE Illyés Gyula Kar fotója

Most is összebeszéltünk barátaimmal, és négyen bejelentkeztünk a szeptember 26-i rendezvényre - ám mivel a végén valahogy haza is kell jutnunk, így hármunkat elkísérte élete párja is, akik ilyenkor némi tea és süti mellett beszélgetve várják ki, hogy férjeik borvirágos jókedvvel előkerüljenek... Nos így heten bepréselődtünk az igen szűken épp ennyi személyre méretezett Touranba és pár traffipax figyelő kamerájától kísérve elgurultunk Szekszárdra.

A legjobb szekszárdi borászok borait kóstolhattuk meg most, nem is keveset - összesen 11-et! A Dúzsi-féle rozé kivételével mind vörösbor volt, azok közül is a komolyabbak: cabernet savignon, cabernet franc és a jórészt ezekből készített cuveék. Aki járatos a borok világában, az nem lepődhet meg ezen, hiszen Villány mellett Szekszárd is alapvetően a vörösborok hazája. 

Még egy közös tulajdonságuk volt ezeknek a fantasztikus boroknak: a rozé kivételével az összes alkoholtartalma felülről überelte a 14%-ot... Mégis büszkén mondhatom, hogy némi jókedven túl semmi bajunk nem lett tőlük, nem fájdult meg másnapra a fejünk, más következményekről nem is beszélve. A finom borokra visszagondolva kellett azért ehhez némi mértékletesség és önuralom, így bizony némelyik borból fájó szívvel, de nem ittuk meg a teljes kóstolóadagot.

Ime a "sor":

Ha most azt várjátok, hogy komoly elemzésbe bocsátkozom a különböző borokról, akkor csalódni fogtok! A statisztikáim szerint ugyanis nem igazán igénylitek (legalábbis tőlem...). Tán tudtok valamit? Jó, elismerem, nem vagyok én egy nagy sommelier. Még csak nem is szeretem annyira a bort. De azt a misztériumot, amit köréjük gyártanak, azt annál inkább! Hogyan, mit, mivel, mikor és úgy egyáltalán?! Imádok kóstolgatni, összehasonlítgatni, megérezni egy-egy gyümölcsös ízt, valamilyen különleges karaktert! Most csak néhány benyomásomnak próbálok hangot adni röviden. Talán inkább csak kedvet csinálni az ilyen rendezvényeken való részvételekhez...

PTE Illyés Gyula Kar fotója - és pont rólunk...:-)

Dúzsit már említettem, ő kimondottan a kiváló rozéiról ismert, amolyan "rozé-király". A bemutatott borát többek között Cannes-ban is aranyéremmel díjazták. Dúzsit bárki, bármikor nyugodtan választhatja, ha rozéivásra adná a fejét! Telt illatú, cabernet savigonból készült rozéja kellő hőfokon tálalva még most, egy év után is ereje teljében volt. Csak aztán vigyázzatok, mert utána már majd' minden más rozé kicsit gyengécskének fog tűnni. Én talán még a villányi Tiffán Imre rozéját merném méltó ellenfélként említeni, azt épp most ellenőriztem a pécsi Pezsgő és Bornapokon és most sem csalódtam benne - épp úgy, mint sok-sok évvel ezelőtt is, mikor először találkoztam vele. Ha van más jó rozéról ismeretetek, szívesen várom a tippeket! Én a rozéknál is szeretem kiérezni a gyümölcsös ízeket, teltebb, összetettebb karaktert.

A vörösborok közül pedig most egyedül a Vida Péter 2003-as Kadarkáját említeném meg külön. Egyrészt mert ez is kicsit kilógott a sorból, a mostanában divatos cabernet alapú vörösborok közül, másrészt mert ez nálam űberelte is azokat. Én valahogy úgy könyveltem el eddig a kadarkát, mint egy jófajta asztali bort, egyszerűbb, frissebb ízvilággal, világosabb vörös színnel, szóval inkább valami átmenetként a rozé és a testesebb vörösborok között. Nos Vida Péter - amúgy 2011-ben az "Év bortermelője" - igencsak átírta az én elméletemet... Ez a különleges Kadarka mélybordó színével, erőteljes aszalt gyümölcsös, meggyes, töppedt, tömör ízeivel rátette aznap este a pontot az i-re! Egy apró hibája volt csak ennek a nemes nedűnek: kereskedelmi forgalomban nem kapható... Mert ezt a csodát még a borász is csak jeles napokon teszi ki otthon az asztalra - meg ha hozzá méltó nagy borászoknak szeretne valami igazán komolyat megmutatni. És mi most egy ilyen alkalomnak részesei lehettünk!!!

Lehetne itt persze még jó pár borról regényeket írni, hiszen a felvonultatott borok között ott volt a Takleré, Vesztergombié, Mészáros Pálé, stb. Ugye őket sem kell bemutatnom? És a többiek is igazán mind méltóak voltak arra, hogy bekerüljenek ebbe a borsorba. Számomra zavarba ejtően hasonlóak voltak az ízek és egyetlen egy sem volt, amire bármi gyengébb jelzőt lehetne ragasztani! Jó szívvel ajánlom a fesorolt borok bármelyikét! 

Ha megtehetitek, Ti is látogassatok el a szekszárdi Egyetem valamelyik rendezvényére! Az éves programot megtaláljátok a honlapjukon! De hasonló magas színvonalú rendezvények bőven akadnak ám Budapesten is, csak rá kell keresni az interneten! Megéri néha így is kóstolni - hogy egy kicsit tényleg közelebb kerüljünk a borok tudományához!

A borkóstoló után be szoktunk még ülni vacsorázni valahová, mert valaminek fel kell azért szívni ezt a nem kevés alkoholt... De most úgy jártunk, hogy a szekszárdi Yankee Pub - ahol igen bevált és általunk kedvelt fogás a chilis bab - úgy tűnik nem egyeztetett a rendezvény szervezőivel és botor módon épp ezekre a napokra iktatott be valami felújítást. Ajtó bezárva, tatarozást hirdető tábla kilógatva... Épp másnap nyitottak újra... Elindultunk hát étlen hazafelé, de azzal a feltett szándékkal, hogy nem hagyjuk ezt annyiban - hiszen az út mentén több étterem is kínálja magát, valamelyik csak befogad még minket így este 9 felé is! Szerencsénk lett, Mecseknádasd előtt, a Bagoly csárdában kaptunk még vacsorát, nem is akármilyent. Aki ismer, esetleg olvasta korábbi bejegyzéseimet, az már  nem is fog meglepődni, de én tócsnit ettem, az egyik örök kedvencemet, amibe itt csirkemellet göngyöltek. Ízletes volt, és a zsírtól sem tocsogott. Heten voltunk, különböző fogásokat kértünk, mégis gyorsan elkészült minden és senkinek nem volt panasza. Ráadásul a limonádéjuk is kiváló (mert azért alkoholost már nem mert itt egyikünk sem inni)! Egyszóval kitűnő a választék, gyors és kifogástalan a kiszolgálás, szívesen ajánlom mindenkinek! Egyszer talán majd komolyabb figyelmet is szentelek ennek az étteremnek... Talán a tartalmas vacsorának is  köszönhető, hogy nem lett semmi bajunk ennyi bor után másnapra! Nektek viszont remélem kedvet csináltam felbontani egy jó bort, esetleg meglátogatni a kedvenc éttermeteket... Vagy persze az említettek valamelyikét...

Mala Garden

Ma megengedtem magamnak egy kis kényeztetést - és Siófokon járva útba ejtettem a kedvenc éttermemet.

Most sem csalódtam, ez a hely egyszerűen tökéletes! Közvetlen Balaton-part, sajátságos hangulat, nemzetközi ízek... Közben kellemes, nem túl hangos zene szól. Csak a hangulatomtól függ, hogy épp a magyaros, mediterrán, mexikói vagy akár thaiföldi ízvilágot választom.

Inni például Spécit kértem. És itt nem néztek rám furcsán, pontosan tudták, hogy mi is az!

Ti is tudjátok? Egyszerű: 2 rész Cola + 1 rész narancs. Bár szerintem jobb Pepsivel. És a narancs lehet narancsjuice vagy Fanta. Ízlések és pofonok. Ez a ronda de finom kategória...:-)))

Talán most már ki is találtátok, miért épp "Spéci" a gasztroblogom neve: hát a fentiek miatt. Mivel ez az egyik kedvenc italom és ezt tudja jól az én édes kislányom is, aki nekem ezt a blogot megalkotta!:-) Itt és most is köszönöm Neki!

Előételnek maradtam a leveseknél: mexikói sajtleves csirkével, paradicsomos salsával és tortillával. Szerintem kicsit hamar kiért vele a pincér, magyarul minimum "félkész" alapanyagokból dolgozhatott a szakács, de nem mindegy, ha finom volt? Sajtleves mexikói fűszerekkel, mellé saját készítésű salsa, amibe tortillákat mártogathattam. És persze az ízléses tálalás! Nagyon jópofa volt így együtt ez a kombináció!

Amíg kihozták a második fogást, kicsit volt időm nézelődni és gyönyörködni a téli Balaton-partban. Imádom, hogy az asztalom mellől látszik a víz! Sőt nyáron egyenesen ki lehet ülni közvetlenül a vízpartra (egészen oda a kukákon túlra kiépített pódiumra...). 

Főételnek kacsamellet kértem camemberttel, zöldborsó pürével és tócsnival. Megvallom a tócsni a gyengém, szerintem azért döntöttem e mellett a fogás mellett. De így utólag teljesen elégedett vagyok a választásommal. A kacsamellet jól átsütve kértem, mivel nem mindig volt szerencsém a rozé változattal - és tényleg rendesen meg is volt sütve. Természetesen rajta volt egyik oldalon a kacsa bőre is, ahogy illik. Enélkül az íze sem lenne olyan finom! Szóval minden úgy volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva, bár a "héja" sülhetett volna picit ropogósabbra, mert így aprócskát elrágódtam rajta... A tócsni pedig az én kedvenc körítésem (igazából önmagában is igen szeretem), nagyon jól illett ehhez a fogáshoz - és amint látjátok, a tálalásban is jó '"alapot" szolgáltatott. A camembert sajt, a zöldborsópüré és a szintén édeskés barnaszósz-féle is teljesen összhangban volt, igazán jól összepasszolt minden! Na és a szervírozás az itt is hibátlan volt! Ugye milyen jól néz ki? Még most is összefut a nyál a számban!

Ugyan ezek után már nem is voltam igazán éhes, dehát láttam, amint a pincér kivitt valami fantasztikus desszertfélét az egyik asztalhoz - és nem bírtam ki, hogy én is ne kérjek egy ugyanolyant: epres-túrós császármorzsatorta. Hát ez valami fantasztikus volt. A császármorzsa túróval tortává építve, meglocsolva finom eperszósszal és persze eprekkel. Az a taréj a tortán nem tudom, miből lehetett, de ropogós volt és finom! A sárga bogyós dekoráció pedig a physialis - én a hidegtálas fogadásoknál is a dekorációt szoktam először megenni, ő sem maradt ott a tányéron...:-) Az egész úgy ahogy volt, maga volt a csoda! De szerintem a fotót látva ezt talán Ti is eltudjátok képzelni!

Nos ennyi finomság után már levegőt is alig kaptam... De hát ezt nem lehetett kihagyni! Ha ilyen fajta kényeztetésre vágytok, bárkinek szívesen ajánlom a Mala Gardent! Érdemes megemlítenem, hogy a kiszolgálás is hibátlan volt! A pincér figyelmes volt, mindig jókor jött és minden kérdésemre készségesen válaszolt. Ja és ugyanolyan szép golyó feje volt, mint most nekem...:-) Úgy láttam, hogy ez ott "egyenviselet", mert a másik pincér kobakja is ilyen tar volt...:-))) Na és persze azt is tudni kell, hogy nem ez a legolcsóbb étterem a Balatonparton, de tuti az egyik legjobb! És hát egyszer élünk...